Miért fontos a sokszínűséggel és elfogadással foglalkozni vállalatvezetőként?
Én azt vallom, hogy korlátok között élni korlátozottá tesz. Szerintem a 21. században nem csak vállalatvezetőként, de bármilyen területen fontos, hogy nyitottak legyünk egymásra és a világra, és ne csak saját szempontjainknak megfelelően menedzseljünk projekteket. Minél többféle embert, munkafolyamatot, szemléletet engedünk be egy cég életébe és tesszük ezeket a kezdeményezéseket a vállalatirányítási rendszer részévé, annál több lehetőségünk van fejlődni és megújulni.
Milyen érzések, benyomások vannak benned a zsűrizés után?
Nagyon jó dolognak tartom, hogy a szakma egy ilyen eseményen össze tud ülni, és beszélgetni tud projektekről, szakmai szemléletmódokról, arról, hogy ki hogy látja a világot. Nagyszerű élmény volt számomra, hogy erős összhang volt a zsűri tagjai között, azonosan láttuk a projektek értékeit és hibáit. Érződött, hogy van egy közös értékrend, nézőpont a többiekkel a nyitottság, sokszínűség témaköre kapcsán. Mindenki számára ugyanazok az erős kezdeményezések tűntek ki a mezőnyből és ugyanannyira kritikusak voltunk például azokkal a projektekkel, ahol nem volt egyértelműen érezhető a valós tartalom, és erősebbnek tűnt a külső kommunikációs cél. Szerencsére azért kevés ilyennel találkoztunk a pályamunkák között.
Hogyan értékelnéd a mezőnyt?
Többségükben olyan projektekkel találkoztunk, ahol jó belső kezdeményezések tudtak céges szinten megvalósulni, sokszor akár külső kommunikáció nélkül is. Azt sajnáltuk, hogy nagyon kevés nevezés érkezett LMBTQ témában. Volt azért rá példa, hogy egy-egy vállalat kihangsúlyozta, hogy ilyen irányban is nyitott és támogató a közössége, de bízunk benne, hogy a jövőben több ilyen projekt is teret kap majd.
Milyen kiemelkedő ötletekkel találkoztál?
Voltak nagyon erős pályázatok, amik közül most kettőt emelnék ki. Az egyik számomra legemlékezetesebb projekt: egy étteremlánc célja a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, ami mögött hatalmas összefogás és átgondolt folyamat érződött, és ezt vissza is igazolták az eredmények. Kitűzték a célt, képezték a vezetőséget és a munkatársakat, időt, energiát, és nem mellesleg rengeteg pénzt fektettek a kezdeményezésekbe. Egy másik pályázat egy nagy gyártó vállalat átfogó, egy éven át tartó programja volt, amiben sokféle eseménnyel, szemléletformáló kezdeményezéssel, a kollégák bevonásával törekedtek arra, hogy a „férfiasnak tűnő” iparágukban felelősen tudják kezelni a nemek közti egyenlőséget. Itt egyértelműen látszott, hogy nem a külső kommunikációra fókuszált a projekt, hanem a belső elégedettségre.
Az általad leginkább figyelt szempontok mennyire voltak jellemzőek a projektek között?
A legfontosabb szempont számomra a hitelesség volt, hogy látszódjon a kezdeményezésen, azért született, mert a vállalat valóban tenni akar a dolgozóiért, és nem csak kifelé akarja kommunikálni, hogy „csináltunk ilyet is, részt vettünk benne…”. Nem baj, ha szerepet játszik ezekben a kezdeményezésekben a gazdasági érdek is, hiszen ha a munkavállalók jól érzik magukat az adott cégnél, akkor jobban, hatékonyabban tudnak együtt dolgozni és nagyobb eséllyel maradnak a vállalatnál. Az egyik étterem pályamunkájában – hallássérült vendégek fogadására készítették fel kollégáikat – például egyértelműen gazdasági versenyelőnyre, vagy nagyobb elérésre fókuszáltak a KPI-ok. Nyilván felmerül akkor a kérdés, hogy mit keres egy ilyen versenyen ez a munka, és miért nem kreatív, kommunikációs versenyen nevezik. Azért, mert a fenti célok mellett olyan jótékony célú erőfeszítéseket tettek, amelyek példaértékűek.
